A remény halvány csillaga
mindig odafent ragyogott,
De eltakarta,
mit a Szerelem ködének hívhatok
Csalódás és sírás, mi
csupa siránkozás..
Halványított rajta,
S szívem már nem sírt ás....

Egy villámcsapáshoz hasonló érzés,
Megrázta szívemet, s jött a kérdés..?
Mi azmitől félek..mi ez a nézés??

Láttam a szemében önmagam,
Úgy éreztem mentem szeretni fogom,
Elfoglalta helyét szívem csücskében,
és suttogtam érzésem halkan a fülébe...

Egymás kezést fogtuk melegben és hidegben..
Karjai köztnem éreztem hogy remegne mindenem..
Szerettem, .... Szerettem érezni csókjainak ízét
A parfümje illatát és a közelségét...

De minden megváltozott, becsapott a gyáva..
Így lett a szívem újból nagyon árva...

Hiányzik az idő....
Hiányoznak a helyek....
S a haját fújó kacér szelek...

Hiányzik az idő...
Mikor reméltem, hogy eljő...
S az illata, mely ámulatba ejtő...

Hiányzik az idő, s
Hiányzik a mosolya
Mellyel mosolyt varázsolt az én arcomra

Hiányzik az idő...
Hiányzik a szája,
Amin távozott összes hazugsága....