HAJÓM AZ ÉLET TENGERÉN..
Úgy jött, mint egy villámcsapás,
Belém ütött, s most nincs megállás,
Hiába kéne, hogy elfelejtsem,
Nem tudom megállni, hogy vétkezzem..
Nem tudok nem hinni neki,
Pedig tréfát űz belőlem megint.
Sodor az ár az élet tengerén,
S ő vihart kavar éjnek idején
A hajóm felborul, s én tehetetlen vagyok,
Süllyedek a mélységbe, a víz tükrében,
S rájövök , hogy már életerőm sincsen!
|