A Hold, a lelkem tükre
Álltam,
S a Hold tükrében az Ő arcát láttam,
Égtem,
mint csillagfény a kormos égen,
s mint napsütés a kínz6ó télben,
oly jól esett látványa..
Szívem hevesen dobbant, s
Arcomra egy esőcsepp koppant..
Az égen bárányfelhők szaladtak, s
Köztük kis fényes csillagok ragyogtak.
Álltam,
a csillagok ragyogásában..
Éltem,
mert a Hold segítette a létem..
Vártam,
s a világűrbe vágytam,
..... egyszer csak emelkedett a lábam..
Boldog voltam,
mert a Hold karjában voltam..
S féltem,
hogy napkeltekor eljön a végem..
|