A sziget

Sose hittem volna,

Hogy egy nap virradóra,

Egy érdekes érzést érzek,

Mely szerelmes szívebe tévedt

Szerelmes szívembe tévedt,

S azóta is odabent éget.

Szívem parazsát fel - fel gyújtja újra,

S én minden nap rálépek az útra,

Mely egy rózsaszín ködszerű folyó,

S szívem egy kitartó hajó,

Mely a szerelem folyamán úszik,

S célja hogy szigetre kúszik...

Egy szigetre, melyen meleg van

Szeretet les Rád minden sarokban

Boldogságot áraszt a nap és a Hold,

A szomorúság erre még sosem honolt.

Szárnyalhatsz Menny és Föld között,

Szürke köd nem száll a házak fölött,

Nem vár Rád sok vész, veszedelem,

Ott béke honol, sok szerelem terem..

Szívem kikötött ezen a szigeten.

Körötte rózsaszín tengeren,

Egy kedves kis hajó megjelent,

S kapitánya feldereng...

Magas, mint a fellegek

Szőke, mint a szellemek

S szemei,.. mind kellenek

Kell az arca, s a keze

az ajkai , s az esze...

Még mindennél jobban érzem

Illatát a szélben..

Mosolyát látom a napban,

Esős, napos zivatarban..

Féltem, óriási szívét a télben,

S hogy elmúlhat minden a vészben,

Befagy a tenger a végben,

S meleg szívem is megfagy a dérben..