Fájdalom
Szememben könnycsepp csillan meg,
Majd a következő másodpercben már
az arcomon csordul le…
Szívemet mardossa sok-sok fájdalom,
Minden egyszerre maradt a nyakamon..
A nappalokat álarc mögött vészelem át,
Majd alig élem át az éjszakát!
Másnapra az álarc ismét felkerül
S ez így lesz még heteken keresztül!
Botladozom folyton az élet útján,
célom a távolban halványlik már.
Mikor minden este sírva alszom el
Szívem reggel könnyebben kel fel.
Mire észhez térek, már megint csak fáj nagyon..
Pedig sírok érte, de mégsem változom! |