AZ, AMITŐL FÉLEK…
Nem tudom miért, de tudom mitől félek,
Attól hogy egyszer tüzes szemedben elégek,
Attól, hogy bársonyos kezed egyszer hozzám érhet,
S attól fogva hiányod szívembe vésed.
Attól, hogy mindig rád fogok gondolni,
S nem foglak többet mással pótolni.
Szenvedni fogok, ha felednem kéne téged,
S ez nem fog menni, ezt hiába kéred!
|