TE, MINT SZÍVEM HALOTTJA!
Akármerre jársz,
Szívemnek már nem dirigálsz,
Elérkeztem az út végére,
Melynek talán már végleg vége?!...
Végre új utakra terel a sors,
S TE-mentes ismét a nap és a hold,
A felhőket nézve már nem rád gondolok,
Szívemben temetés van, s Te vagy a halott!
|