BÖRTÖNBŐL AZ ÉGBE…
Ráléptem az útra,
Mire már rég vártam..
Elindultam..,
S erőm formában...
Kijöttem börtönömből
Mely már nem az én fogházam.
E fogház őre egy parányit félrepillantott,..
..így kiszabadult testem,
S tekintetem az égre felemeltem.
Lelkemre rásütött a nap,
S a szellő elfújta a gondokat,
Mint a fehér hegycsúcson a hó,
Tiszta voltam akár a tó,
Melynek tükrében megcsillan a fény,
Világos volt minden: a NAP és az ÉJ!
|