AZ ESŐCSEPP CSÓKJAI
Kinn a szabadban,
az ég alatt álltam,
Esett az eső,
s remegett a lábam,
Becsuktam a szemem,
s majdnem el is szálltam...
Egy érzés tört fel bennem,
S egy tiszta képet láttam,
Ott állt Ő mellettem,
mégis kicsit fáztam...
Esőcseppek hulltak,
Mindkettőnk fejére.
Egyre nagyobbak,
Nagyobbakat verve.
Álltunk,
S néztük egymást..
Vártunk,
Mint sivatag a forrás,
Éheztünk,
egymás vizes ajkára,
S vágytunk, egymás csókjára..
Ekkor feleszméltem álmomból,
Mivel egy esőcsepp ajkamon landolt,
Lehet, hogy ez csak az én örök vágyam,
S nem ázunk együtt, csak álmomban láttam!
|