Vágy, Képzelgés és Valóság

Egy csípős, hűvös estén

Találkoztunk, s az autóból lesvén..

Hátradőlve néztük, s csak néztük az eget

S hogy a Hold , a fák ágai közt nevet

Fáradt volt, s én is

Ő elaludt, én félig..

Én félig éberen az arcát kémleltem,

Hátha kiolvasom belőle véletlen,

Hogy mire számíthatok Vele az életben.

Aludt.

Szőke haja eltakarta homlokát,

Bozontossá fújta a szellő az alakját,

Csukott szemén hosszú - hosszú pillák

Végigfeküdtek rajta, mint az amarillák.

Karjai gyengéden védték a testét,

Féltve őrizve óriási lelkét..

Kívántam érezni szája, s csókja ízét,

Testének illatát, s az érintését...

Gondolatban elméláztam..

Megcsókoltam, cirógattam,

Átöleltem, s vígasztaltam..

Úgy feküdt ott, mint mackóm az ágyban,

Kit sokszor átkarolok az éjszakában,

Ott aludt, s álmodott mellettem,

Mégis messze járt, s éreztem a szívemben.

Futott az idő, s futott a képzetem

S az hogy én szeretem, csak ez marad végtelen...