KÓR
Minden nap, mikor látom,
Újra megszűnik világom,
Egy szféra keletkezik
Melyben csakis Ő létezik,
A mosolya, a szeme,
Az ujjai, a keze,
Az arca rándulása,
Minden mozdulása,
Felidézi bennem a
Kórt,
Melyet iránta érzek, a
Szót,
Mely átjárja az egész testem,
S erőt ad, hogy tovább szerethessem!
|